Robin Hód, avagy egydélutános kaland Tiszafüreden

Dombóvári István szállodacápa

Robin Hód, avagy egydélutános kaland Tiszafüreden

A szállodacápa szinte minden vízben jól érzi magát, de leginkább mégis a tavakat részesíti előnyben. Így lett következő állomása a tiszafüredi Tisza Balneum Hotel.

Csakúgyáltalában

A Tisza Balneum Hotel**** közvetlenül a Tisza-tó partján fekszik, az első és egyik legtiszteletreméltóbb tulajdonsága eme komplexumnak pedig az, hogy üzemeltetése teljes mértékben a környezettudatosság jegyében zajlik. Az épületet saját forrású termálvíz fűti és biomassza telepük is sikeresen hozzájárul a meg nem újuló energiaforrások és ezek költségeinek kíméléséhez. Lehet, hogy egy pihenni vágyónak nem ezek a legfontosabb szempontok, de szerintem igenis követendő példa.

A szálloda olyan mértékben tartózkodik a felesleges sallangoktól, hogy a recepciót is alig találtam meg, a ház cégtáblája pedig szerintem a legkisebb a világon. Úgy gondoltam, ők a külsőségek árát inkább a szolgáltatásaikba építik. Igazam is lett!
A szobák szépek, tágasak, a teraszról remek kilátás nyílik a tóra. A fürdőszoba igényes, az ágy kényelmes, a tévét pedig jó érzékkel nem a hálószobába tették.

Vállra a wellness-táskával, papucsot fel, és indulás a tesztelésre!

A wellness részlegben megtalálunk mindent, ami kikapcsolódásunkat segíti. Van mélyebb úszómedence, kül- és beltéri melegvizes medence és saját termálvízzel működő medence is. A szauna itt volt eddig a legforróbb azok közül, amit eddig láttam, és szerintem a gőz is itt teljesített a legintenzívebben.

Az étkező ismét egy remek meglepetés: határozottan otthon éreztem benne magam. Intenzív félhomály, abroszos asztalok és meghitt hangulat. Egyszerűnek tűnt elsőre, de bőven megfelelt a négycsillagosság követelményeknek. Az ételkínálat nem volt messzemenően túláradó, viszont minden finom volt, ami sok helyen nem mondható el! Tapasztaltam már olyat, nem is egyszer, hogy bár az asztalon szinte valamennyi kontinens ízei sorakoztak, ízük egyátalán nem volt. Itt maximális dicséret illeti a szakácsot!

Tuti súgó

Az önmagában is kiváló szálloda kiegészül egy élményparkkal, amely a házzal szemben, egy szigeten helyezkedik el. Menetrend szerinti motorcsónak visz a Robin KalandSzigethez, ahol azonnal hozzá is láthatunk a „rambóskodáshoz”. Belépéskor rögtön kapunk egy kis gyorstalpalót karabiner, kötél-és csigahasználatból, és már mehetünk is az éles terepre. Az igen komoly, kétszintes akadálypályán profi animátorok segítenek, hogy minden lépésünk a megfelelő helyre kerüljön.

Csapatépítő tréningeken különösen alkalmas a delikvensek csőbe húzására az akadálypálya, hiszen ha például egy testőrképző növendéke nem mer végigmenni a drótköteleken imbolygó fahasábokon, jó eséllyel nem fog a golyó elé ugrani, hogy megmentsen minket. Vagy mit is gondolhatnánk egy kockázatkezelő bankárról, aki nem akar rálépni a mozgó talajra.

A 400 méteres drótkötélpályán való lecsúszásra ugyanez érvényes. Bizton mondhatom, hogy csak addig ijesztő, amíg rád adják a sisakot meg a hevedert. Amint elkezdesz csúszni lefelé, sokméteres magasságban, közben a fák csúcsai súrolják a lábadat, már csak egy dolog miatt leszel ideges: miért nem próbáltam ki én ezt már sokkal előbb?

Végül még egy érdekesség: a zorb. Ennek az a lényege, hogy egy hatalmas műanyag gömbbe ültetnek, és miután minden testrészed biztonsági övvel rögzítették, egészen egyszerűen lelöknek egy domboldalról. Semmi esetre se igyunk, főleg ne együnk előtte semmit. Egyszerre lesz úrrá rajtunk a centrifugális erő és a súlytalanság érzése. Sokkal jobb, mint ahogy ezt le tudom írni. A zorb-ból létezik páros változat is, amelyben ketten ültök, egymással szemben elhelyezkedve. Biztos lehetsz benne, hogy a párod még évtizedek után is tud neked olyan arckifejezést produkálni, amit eddig még garantáltan nem láthattál tőle. A szálloda remek, a kalandpark igazán látványos és mozgalmas. Szerintem a kettőt együtt érdemes igazán kipróbálni!
Kapcsolódó Tartalom
    • Bemutatkozás


      Falun született. Kisbabának olyan csúnya volt, hogy a szülei sokáig tanakodtak azon, hogy a gyerek helyett a nála sokkal jobban kinéző méhlepényt kellene hazavinni. Sokak szerint a mai napig nem lehet pontosan tudni hogyan is döntöttek végül a szülők. Ránézésre nem lehet megállapítani.

      Alacsony. Sokáig azt hitte, hogy ez az állapot változhat. Még egy OKJ-s „Legyünk magasabbak” tanfolyamot is elvégzett, de olyan magasan volt a tábla, hogy nem látta, így megbukott a vizsgán.

      Amorf. Hét évente testsúlyának felét leadja, majd újra felszedi. Ezzel mintegy híven demonstrálja a hét bő és a hét szűk esztendőt, amely már-már biblikus metafora.

      A szereplés számára terápia. Élvezi, hogy bámulhatja a nőket, akik az előadás alatt a zárt ajtók miatt nem tudnak tőle elmenekülni. Humora nehezen behatárolható, valahol a „ne már” és az „inkább hagyd abba” irányzatokat képviseli. Még nem olyan okos, hogy felérje ésszel, hogy mennyire buta.

      Valóra szeretné váltani az álmát. A forintját pedig euróra.